The Italian Job

Az olasz meló
Peter Collinson (1969)

Akkor úgy stílusos, hogy jöjjön a felemlegetett mű, de előre kell bocsátanom, sajnos nem leltem sok örömöm benne. Sok szót nem is akarok pazarolni rá. Tömören, a legnagyobb probléma vele, a temérdek sztereotipikus poén/geg. Természetesen a túljátszott Benny Hill-es hülyeségeken kívül a nációk közti különbségek kifigurázását próbálják kihasználni, ami mára rém lejáratott és unásig ismert. Akkor lehet, hogy még működött, de ez számomra nem segítség, illetve nem mentség a mű számára a mai felhasználását illetően. Jó lehetne a sztori, de a poénokat leválasztva lényegében egy elnagyolt, kidolgozatlan ötlet marad csak. Gyakorlatilag a két legfontosabb mechanizmust kilőttem, úgyhogy részemről ennyi. Kultstátusz? Na ne vicceljünk.   4/10

– Minek kell a professzor egy mágnesszalag kicseréléséhez?
– Miért beszél angolul a sofőrjével a maffiózó?
– Miért okoz dugót az összevissza villogó lámpa? Aki közlekedett már Olaszországban az tudja, hogy ez nonszensz.
– Miért légkalapácsozik a munkaterület mellett egy ép aszfaltfelületet a munkás?
– Az ideges tömegben miért rázza mindenki ugyanúgy mindkét öklét?
Többet nem volt kedvem feljegyezni.