De ce eu?

Miért én?
Tudor Giurgiu (2015)

Tök ismeretlenül beülni egy két órás román filmre nálam egyet jelentett azzal, hogy felkészüljek egy újabb hiperrealista fejbeverésre. Sajnos erről szó sincs. A téma ugyan hasonló az utóbbi évek nagy sikereihez, itt is a posztszocialista rendszer demokratizálódásának rögös útjait ismerhetjük meg. Ám a precízen megszerkesztett, elemi erővel letaglózó valóság helyett egy a klasszikus európai film hagyományait követő (értsd lassú), lineáris felépítésű drámát kaptam. Érezni rajta, hogy csak a legszükségesebb pontokban nyitnak a modern, könnyed, amerikaias irány felé. És érezni azt is, hogy csupán a tényszerűség helyes megvalósítása lebegett a szemük előtt. Ennek köszönhetően javarészt elég stílustalan és semmilyen, de ráadásul dramaturgiailag is elég sík. Maga a történet megismerése viszont rejt magában annyi izgalmat és érdekességet, hogy ez a szenvtelen előadásmód ne tudja elrontani.   6/10

Úristen, hogy hogy fogunk kikeveredni ebből a kelepcéből, mikor mi még ott se tartunk ahol a románok.