Suburra

Stefano Sollima (2015)

Abban egyértelműen jobb a legtöbb mai bűnügyi, maffiás filmek nagy részénél, hogy amellett, hogy sok karaktert mozgat, ezek mind jól lettek megírva és ügyesen lettek egymáshoz kapcsolva. Izgalmasak, mögéjük lehet látni, külön sztorira is kíváncsi lennék róluk, szóval tényleg sikerült kialakítani egy egyedi közeget, érteni a motivációkat és így tovább. Ez sokkal komolyabb fegyvertény, mint elsőre hangzik. Sokat tesz az élményhez, hogy a fényképezés modern, stílusos, szép képekkel operál és hangsúlyos szerepet is kap a vizualitás, de ezzel együtt a hangulatot szerencsére nem befolyásolja túlzottan, nem nyom el semmit a maga javára. A játékidő elég hosszú, ám esemény az van bőven, kihagyni se nagyon lett volna érdemes belőle semmit, szóval nehéz belekötni bármibe is. Az elejétől a végéig élvezetes, úgyhogy ki lehet nyilvánítani, hogy klasszikus esete azoknak a zsánerfilmeknek, melyekből csupán az a bizonyos plusz hiányzik, amiért rajongani lehetne. Tárgyilagos Zoltán az érzelemmentes véleménynyilvánítás végén meg kívánja jegyezni, hogy menjen mindenki megnézni, mert kurvajó!   7/10