The Fog
A köd
John Carpenter (1980)
A stílus mindenek felett. Eme korai Carpenter esetében, olybá tűnk, minta a rendező úr el lenne ájulva a saját, rettenetesen elnyújtott nyitányától. Hosszasan ugrálnak be a feliratok, a rádiós újra és újra bejelentkezik, ráadásul egyre tenyérbemászóbban túltolva a behízelgést. Mikor lesz vége a feliratoknak? Hányszor fog még bejelentkezni? Miért a világ legunalmasabb zenéjét játssza? Megannyi kérdés megválaszolatlanul, egyből a legelején, hát nem éppen felhőtlen kezdés.
A film kellemesebb oldala az oldschool effektek és a fényképezés egyszerű, klasszikus bájossága. Imádni való és erős nosztalgiafaktort gerjeszt, ami nélkülözhetetlen a film élvezhetőségét tekintve, mivel enélkül sajnos bizton' megbukna. Kicsit kifogásolható logikai oldalról is, például a rádiós néni következtetései a dolgok történéseit illetően elég ingatag lábakon állnak, pedig fontos eleme a cselekménynek. A sztori meg erősen mehh kategória, inkább egy gyerekmese szintjén mozog, minthogy ténylegesen horror lenne. Valós izgalom, rejtély nem igen várakozik a nézőre, csak ilyen átlagos filmes hangulatelemek nyújtanak örömforrást helyenként. A régi horror-szerűségek kedvelőinek elmehet, de akik elveszettnek hitt gyöngyszemet akarnának bepótolni ezzel, csalódni fognak. 5/10
John Carpenter (1980)
A stílus mindenek felett. Eme korai Carpenter esetében, olybá tűnk, minta a rendező úr el lenne ájulva a saját, rettenetesen elnyújtott nyitányától. Hosszasan ugrálnak be a feliratok, a rádiós újra és újra bejelentkezik, ráadásul egyre tenyérbemászóbban túltolva a behízelgést. Mikor lesz vége a feliratoknak? Hányszor fog még bejelentkezni? Miért a világ legunalmasabb zenéjét játssza? Megannyi kérdés megválaszolatlanul, egyből a legelején, hát nem éppen felhőtlen kezdés.
A film kellemesebb oldala az oldschool effektek és a fényképezés egyszerű, klasszikus bájossága. Imádni való és erős nosztalgiafaktort gerjeszt, ami nélkülözhetetlen a film élvezhetőségét tekintve, mivel enélkül sajnos bizton' megbukna. Kicsit kifogásolható logikai oldalról is, például a rádiós néni következtetései a dolgok történéseit illetően elég ingatag lábakon állnak, pedig fontos eleme a cselekménynek. A sztori meg erősen mehh kategória, inkább egy gyerekmese szintjén mozog, minthogy ténylegesen horror lenne. Valós izgalom, rejtély nem igen várakozik a nézőre, csak ilyen átlagos filmes hangulatelemek nyújtanak örömforrást helyenként. A régi horror-szerűségek kedvelőinek elmehet, de akik elveszettnek hitt gyöngyszemet akarnának bepótolni ezzel, csalódni fognak. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése