Tekkon kinkurîto
Tekkon Kinkreet
Michael Arias (2006)
Van a filmben két rövid mondat, ami megragadta a figyelmemet. A nehéz befogadás következtében egyre lankadó érdeklődésem miatt nem hagyott nyugodni a gondolat, és igen, a végére érve már teljesen meggyőződtem arról, hogy a legjobban tényleg ezzel a két mondattal lehet jellemezni a film velejét: "Nem értheted meg. Senki nem értheti meg."
De miért? Teszem fel a híresen éles meglátásom által villámgyorsan megfogalmazott kérdést. Mert a blog csekély olvasószámának derekas tagjai biztosan tudják, hogy ha valaki, hát én a modern filmgyártás egyik legfontosabb problémájának épp a misztikum kiirtását tartom. Ebben a filmben viszont nincs más, csak misztikum. Annak a bizonyos lónak a túlsó oldala. Kincsváros működése, a társadalmi felépítése, a macskák képességei stb. semennyire nincsenek elmagyarázva, a néző csak úgy belecsöppen és el kell fogadnia. De ez még mindig nem lenne gond, hiszen rengeteg példát láttunk már arra, hogy éppen egy ilyen felütés miatt él leginkább egy film. Csakhogy amit ebben a majd két órában látunk, az nem más mint vizuális orgazmus + mozgalmas akció sok gore-ral + deprimáló szenvedés. Az első kettő remekül működik, de a harmadik összetevő adná meg a miértjét, az értelmét az egésznek. Mi azonban csupán üres frázisokat, sírást és rengeteg indokolatlan szomorúságot kapunk. Nincs kifejtve semmi arról, hogy mi végre alakul így Fekete és Fehér különleges kapcsolata, vagy hogy miért olyan különleges ez a kapcsolat egyáltalán, és ezáltal a történet egész alapja kérdőjeleződik meg, de rettenetesen. Ráadásul, amerikai rendező ide vagy oda, animés jó szokás szerint, itt is minden érzelmet hatványozottan élnek meg, úgyhogy ez a sok-sok gyötrelem ilyen hosszú játékidőben, elképesztően leterheli a nézőt. Szimbolizmusról pedig ilyetén módon nincs értelme beszélni, hiszen ha az amit látunk, nem áll össze egy egésszé, eleve romból próbálnánk összetákolni a vélt mondanivalót.
Szóval itt van az egyik legcsodálatosabban animált és legegyedibben rajzolt animációs film ami valaha készült, ragyogó fantáziával felhúztak hozzá egy egész világot, telepakolták észvesztő akciókkal és végül annyi marad meg belőle, hogy sírnak benne és bosszantóan, indokolatlanul szomorú. Nem örülök. 5/10
Michael Arias (2006)
Van a filmben két rövid mondat, ami megragadta a figyelmemet. A nehéz befogadás következtében egyre lankadó érdeklődésem miatt nem hagyott nyugodni a gondolat, és igen, a végére érve már teljesen meggyőződtem arról, hogy a legjobban tényleg ezzel a két mondattal lehet jellemezni a film velejét: "Nem értheted meg. Senki nem értheti meg."
De miért? Teszem fel a híresen éles meglátásom által villámgyorsan megfogalmazott kérdést. Mert a blog csekély olvasószámának derekas tagjai biztosan tudják, hogy ha valaki, hát én a modern filmgyártás egyik legfontosabb problémájának épp a misztikum kiirtását tartom. Ebben a filmben viszont nincs más, csak misztikum. Annak a bizonyos lónak a túlsó oldala. Kincsváros működése, a társadalmi felépítése, a macskák képességei stb. semennyire nincsenek elmagyarázva, a néző csak úgy belecsöppen és el kell fogadnia. De ez még mindig nem lenne gond, hiszen rengeteg példát láttunk már arra, hogy éppen egy ilyen felütés miatt él leginkább egy film. Csakhogy amit ebben a majd két órában látunk, az nem más mint vizuális orgazmus + mozgalmas akció sok gore-ral + deprimáló szenvedés. Az első kettő remekül működik, de a harmadik összetevő adná meg a miértjét, az értelmét az egésznek. Mi azonban csupán üres frázisokat, sírást és rengeteg indokolatlan szomorúságot kapunk. Nincs kifejtve semmi arról, hogy mi végre alakul így Fekete és Fehér különleges kapcsolata, vagy hogy miért olyan különleges ez a kapcsolat egyáltalán, és ezáltal a történet egész alapja kérdőjeleződik meg, de rettenetesen. Ráadásul, amerikai rendező ide vagy oda, animés jó szokás szerint, itt is minden érzelmet hatványozottan élnek meg, úgyhogy ez a sok-sok gyötrelem ilyen hosszú játékidőben, elképesztően leterheli a nézőt. Szimbolizmusról pedig ilyetén módon nincs értelme beszélni, hiszen ha az amit látunk, nem áll össze egy egésszé, eleve romból próbálnánk összetákolni a vélt mondanivalót.
Szóval itt van az egyik legcsodálatosabban animált és legegyedibben rajzolt animációs film ami valaha készült, ragyogó fantáziával felhúztak hozzá egy egész világot, telepakolták észvesztő akciókkal és végül annyi marad meg belőle, hogy sírnak benne és bosszantóan, indokolatlanul szomorú. Nem örülök. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése