Hardware
Mark 13
Richard Stanley (1990)
Lehet, hogy ilyet még sose mondtam, de ebből a filmből rohadtul hiányzik halivúd. Nagyszerűen építették fel a környezetet és a 80-as évek stílusában tündöklő, poszt-apokaliptikus hangulatot. Még ma is teljesen jól működnek a zenék, az aláfestéssel megtoldott "szexjelenet" egyenesen példaértékű. Az öltözékek, a berendezés, mind az elmúlt évtized gagyiságát tükrözik, de ahogy sokszor láttuk már, mivel kellő odafigyeléssel dolgozták ki a részleteket és látszik az igyekezet, automatikusan bekapcsol az ezt a fajta bájosságot érzékelő agyfunkció és egyből elolvad az ember. Maga a gyönyör az a sok kis kütyümütyü, a Predator-hoz hasonlatos kameraképek, a számítógépek és minden egyéb kellékként használt bizbasz. Az alapok ahhoz, hogy egy érdekes, különleges filmmé válhasson, simán megvannak.
De itt jön a bibi. A színészek a környezethez hasonlatosan próbálják hozni a kor filmekhez támasztott igényeit, a nemtörődöm játékot, amit természetesen a kelleténél sokkal jobban túltolnak. Ezt a poénkodó, lazaságot imitáló, sohasem volt menőséget már akkor is nagyon keveseknek sikerült eladhatóra, helyesebben mondva, időtállóra ügyeskedniük. Itt meg egyenesen borzalmas és illúzióromboló szinte minden beszélgetés. Ami gagyi az sajnos gagyi is marad. Hiába építették fel remek munkával a körítést, ha egyszer képtelenek egy épkézláb szöveget adni a színészeknek. Azt csak említés szintjén mondom, hogy a történet annyira kurta, hogy gyakorlatilag nem is létezik. Ez nem feltétlen lenne probléma; a film egészen a Mark 13 ámokfutásáig vállalható az említett ostobaságok ellenére is. Ám az, hogy a félelemkeltés- és izgalomfaktor-gyilkos forgatókönyv mellett még a vágás is esetlen és ritmustalan, na az már tényleg megbocsáthatatlan, akármennyire szimpatikus is maga a produkció. Én mindent megtettem, hogy szeretni tudjam, de ennyi bénázást már nem tudok elnézni. A géppel kapcsolatosan tulajdonképpen semmi nem működik benne. A mű veleje, a film értelme veszik el azáltal, hogy képtelenség izgulni rajta. 5/10
Mondok egy példát a probléma súlyának érzékeltetése végett: A csaj első találkozása a gyilkos robottal, mikor az szétcincálja az ágyat (amiből ő éppen kiugrott, észrevételezvén a közeledtét nekije). Ezután "kedélyes" csevegésbe bonyolódik a segítségére érkező kukkolóval, miközben a nézőben folyamatosan annak az ellentmondásnak a gondolata kavarog, hogy egy ilyen kicsi lakásban nincs hova elbújni, tehát konstans pár méteres közelségben a veszély, hovatovább miért nem zavarja kellőképpen a nőt, hogy épp majdnem megmurdált egy hogyazistenbekerültodaegyekkoragép-től.
Richard Stanley (1990)
Lehet, hogy ilyet még sose mondtam, de ebből a filmből rohadtul hiányzik halivúd. Nagyszerűen építették fel a környezetet és a 80-as évek stílusában tündöklő, poszt-apokaliptikus hangulatot. Még ma is teljesen jól működnek a zenék, az aláfestéssel megtoldott "szexjelenet" egyenesen példaértékű. Az öltözékek, a berendezés, mind az elmúlt évtized gagyiságát tükrözik, de ahogy sokszor láttuk már, mivel kellő odafigyeléssel dolgozták ki a részleteket és látszik az igyekezet, automatikusan bekapcsol az ezt a fajta bájosságot érzékelő agyfunkció és egyből elolvad az ember. Maga a gyönyör az a sok kis kütyümütyü, a Predator-hoz hasonlatos kameraképek, a számítógépek és minden egyéb kellékként használt bizbasz. Az alapok ahhoz, hogy egy érdekes, különleges filmmé válhasson, simán megvannak.
De itt jön a bibi. A színészek a környezethez hasonlatosan próbálják hozni a kor filmekhez támasztott igényeit, a nemtörődöm játékot, amit természetesen a kelleténél sokkal jobban túltolnak. Ezt a poénkodó, lazaságot imitáló, sohasem volt menőséget már akkor is nagyon keveseknek sikerült eladhatóra, helyesebben mondva, időtállóra ügyeskedniük. Itt meg egyenesen borzalmas és illúzióromboló szinte minden beszélgetés. Ami gagyi az sajnos gagyi is marad. Hiába építették fel remek munkával a körítést, ha egyszer képtelenek egy épkézláb szöveget adni a színészeknek. Azt csak említés szintjén mondom, hogy a történet annyira kurta, hogy gyakorlatilag nem is létezik. Ez nem feltétlen lenne probléma; a film egészen a Mark 13 ámokfutásáig vállalható az említett ostobaságok ellenére is. Ám az, hogy a félelemkeltés- és izgalomfaktor-gyilkos forgatókönyv mellett még a vágás is esetlen és ritmustalan, na az már tényleg megbocsáthatatlan, akármennyire szimpatikus is maga a produkció. Én mindent megtettem, hogy szeretni tudjam, de ennyi bénázást már nem tudok elnézni. A géppel kapcsolatosan tulajdonképpen semmi nem működik benne. A mű veleje, a film értelme veszik el azáltal, hogy képtelenség izgulni rajta. 5/10
Mondok egy példát a probléma súlyának érzékeltetése végett: A csaj első találkozása a gyilkos robottal, mikor az szétcincálja az ágyat (amiből ő éppen kiugrott, észrevételezvén a közeledtét nekije). Ezután "kedélyes" csevegésbe bonyolódik a segítségére érkező kukkolóval, miközben a nézőben folyamatosan annak az ellentmondásnak a gondolata kavarog, hogy egy ilyen kicsi lakásban nincs hova elbújni, tehát konstans pár méteres közelségben a veszély, hovatovább miért nem zavarja kellőképpen a nőt, hogy épp majdnem megmurdált egy hogyazistenbekerültodaegyekkoragép-től.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése