The Happening
Az esemény
M. Night Shyamalan (2008)
Az A.V.Club cikke nyomán és a The Visit meglepetésszerűen magas élvezeti értéke okán, jött az ötlet, hogy még tovább bátorkodjak haladni M. Night Shyamalan munkásságában.
Most frappánsan mondhatnám, hogy bár ne tettem volna, de szerencsére nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ambivalens érzések kavarognak bennem ezzel a filmmel kapcsolatban, mivel a főszereplők szintjén teljesen félre lett castingolva. Se Zooey Deschanel (imádon leírni a nevét!), se Marky Mark nem tudja hitelessé avanzsálni a szájukból kijövő mondatokat. Ehhez képest a tömeg, a kis szereplők viselkedése egész érdekesen alakul, és noha valóságszerűnek közel se lehetne mondani ahogy cselekednek, morális kérdéseket vetnek fel és szépen illeszkedik a film konstans furcsa hangulatába. Tényleg van benne valami érdekes, de hogy miért, azt nagyon nehezen lehetne körülírni (ahogy az a linkelt cikkből is látszik). A megfoghatatlan ismeretlen, a nem szokványos helyszínek, az adott szituációban nem egészen relevánsnak tűnő beszélgetések, a jobb híján spiritualitásmentes spiritualitásnak nevezhető közeg, az elsőre egyszerűnek tűnő, de később izgalmassá váló fényképezés és így tovább. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy... a film ne legyen egy csődtömeg. De sajnos ez mind apró csavar csak egy átgondolatlanul kidolgozott, tipikusnak mondható katasztrófafilmben. Egyáltalán nem áll össze semmilyen értelmezési szinten és bizton állíthatom, hogy nem is volt Samalarya-nak olyan mély mondanivalója, amit keresnünk kellene benne. 5/10
M. Night Shyamalan (2008)
Az A.V.Club cikke nyomán és a The Visit meglepetésszerűen magas élvezeti értéke okán, jött az ötlet, hogy még tovább bátorkodjak haladni M. Night Shyamalan munkásságában.
Most frappánsan mondhatnám, hogy bár ne tettem volna, de szerencsére nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ambivalens érzések kavarognak bennem ezzel a filmmel kapcsolatban, mivel a főszereplők szintjén teljesen félre lett castingolva. Se Zooey Deschanel (imádon leírni a nevét!), se Marky Mark nem tudja hitelessé avanzsálni a szájukból kijövő mondatokat. Ehhez képest a tömeg, a kis szereplők viselkedése egész érdekesen alakul, és noha valóságszerűnek közel se lehetne mondani ahogy cselekednek, morális kérdéseket vetnek fel és szépen illeszkedik a film konstans furcsa hangulatába. Tényleg van benne valami érdekes, de hogy miért, azt nagyon nehezen lehetne körülírni (ahogy az a linkelt cikkből is látszik). A megfoghatatlan ismeretlen, a nem szokványos helyszínek, az adott szituációban nem egészen relevánsnak tűnő beszélgetések, a jobb híján spiritualitásmentes spiritualitásnak nevezhető közeg, az elsőre egyszerűnek tűnő, de később izgalmassá váló fényképezés és így tovább. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy... a film ne legyen egy csődtömeg. De sajnos ez mind apró csavar csak egy átgondolatlanul kidolgozott, tipikusnak mondható katasztrófafilmben. Egyáltalán nem áll össze semmilyen értelmezési szinten és bizton állíthatom, hogy nem is volt Samalarya-nak olyan mély mondanivalója, amit keresnünk kellene benne. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése