Red Hill

Patrick Hughes (2010)

Egyre több helyen és egyre gyakrabban csapódik le a 80-as évek b-movie imádata a filmes univerzumban. Vannak akik pózolnak (Expen...), vannak akik egészen újraértelmezik és vannak akik csak stílusában idézik meg. A Red Hill, akármelyikkel vetjük is össze, a leghűbb "másolat" az utóbbi pár évből. Azzal a finom csavarral együtt, hogy a világ másik felének szemszögéből készült (made in aus).

A kort visszahozni nem, csak megidézni lehet. Tiszteletteljesen úgy lehet legjobban megközelíteni az akkori filmek élményét, ha egy ugyanazokra az elemekre épülő történetet írnak (egyszerű megközelítés, férfias elvek, üldöző-üldözött játék, stb.), ha nem tolják az arcunkba az önmagukban értéktelen stíluselemeket, ha nem veszik komolyan magukat (egy pillanatra sem), és mindeközben nem hagyják figyelmen kívül a tényt, hogy mennyit fejlődött maga a filmgyártás. Ha nem ehhez tartva végzik a dolgukat, elgáncsolják a saját filmjüket, mert pont a lényeg, a múltidézés fog dugába dőlni. Ebből a rövid, ám velős (értsd: nehezen teljesíthető) checklistből itt minden ki van pipálva, magával stílussal nincs is semmi baj, a tartalom viszont sajnos kicsit sovány ahhoz, hogy kielégítő legyen. Túl sablonos és kiszámítható. Vállaltan b-filmes a történet, ezáltal erősen korlátozott a mélységet illetően, de ez egyben a báját is megadja, mivel felszabadultan használják az ötleteiket a poénok terén és az egész produktum hangulatát belengi a híresen laza ausztrál szellem. Az viszont, hogy ilyen magától értetődően, erőlködés nélkül görgetik a cselekményt, kiemeli az egyre bővülő mezőnyből. Emlékezni azonban sajnos csak annyira fogok, hogy eleddig ez a leghűbb 80-as évek film a 21. században.   6/10

Szerettem volna még pár zárójelet beletuszakolni, de elfogyott az erőm. (Na jó, igazból csak meguntam.)