Beautiful Girls

Gyönyörű lányok
Ted Demme (1996)

Nagyon kevés olyan film van, ami képes visszaadni a gyerekkori barátság különös, nehezen meghatározható mivoltát. Amikor pár nézésből és pár szóból már mindent tud a másik, amikor a kívülállók számára abszurd hülyeségek, belülről teljesen normálisnak tűnnek. De nem is próbálom jobban körbeírni, mert felesleges és tulajdonképpen lehetetlen. Ez a film az ékes példa rá, hogy vissza lehet adni ezt hitelesen, sok szereplővel (ahogy kell), anélkül, hogy kilógna valami. A titok az, hogy ráhúzták egy késői felnövés gyerekkortól való elszakadás történetére, kizárólag zseniális figurákkal. Furcsa mód éppen a főszereplő Timothy Hutton a gyenge láncszem. Neki kéne a fő drámai szálat kiemelnie, mivel túl sok minden történik párhuzamosan. Maradéktalanul nem sikerül neki, de a könnyed hangvétel, a rengeteg felejthetetlen poén és maga az az érzés, hogy kis időre mi is ennek a társaságnak a tagjai lehetünk, összességében kifejezetten jó élménnyé áll össze. Épp annyit kapunk az egyes karakterekből, hogy a kifigurázásuk jól működik, de még nem sok belőlük, nem válnak fárasztóvá. Vékony jégen táncol, de ez a szép benne.

Ted Demme úgy mutat be minden egyes figurát, hogy a legelső pillanattól látszik rajtuk, hogy mi a jellemhibájuk, hogy mi okozza ezt és hogy hogyan tudnának túllépni rajtuk. Ezekkel a kívülről rémesen egyszerűnek tűnő problémákkal játszik el kb másfél órát. Hülyét csinál mindenkiből, hogy aztán egy csapásra megoldja a gondjaikat. Érdekes megfigyelni, hogy a későn bekapcsolódó, Annabeth Gish által játszott Tracy, milyen zseniálisan állítja szembe az egymással küzdő, sztereotipiák és társadalmi elvárások által gúsba kötött férfi-női szerelemháborút, a harmonikus párkapcsolat idilli lehetőségével. "Hisz látjátok! Nem is olyan nagy dolog ez. Csak engedni kell egy kicsit a másiknak, és már működik is." Ritka amikor a nyilvánvaló, de nem szájba rágott tanulságok ellenére ilyen szórakoztatóan tud beszélni egy film olyan témáról, amit a többi 15798673648 db próbálkozás csak görcsösebben vagy túlgondoltabban tudott megtenni. Fantasztikusan szórakoztató, tele pozitív energiával és ami legszebb benne, hogy ehhez nem csinál hülyét magából vagy a nézőből. Hol van a többi ilyen és én miért nem tudok róluk?   8/10