Moonlight
Holdfény
Barry Jenkins (2016)
Külön nem lehet választani, úgyhogy kénytelen vagyok azzal a tudattal nézni, hogy ez az a fontos film, ami a homoszexualitásról és a fekete közösségről szól. Azt megértem és egyetértek vele, hogy fontos film lehet belőle, hiszen olyan zavaros korban született meg, amikor minden médiumon meg kell ragadni a helyes irányba terelő produktumokat. Abból a szempontból is helyeslendő, hogy karakterközpontú és emellett hiteles, átélhető történetet mesél. Ha viszont azt nézzük, hogy milyen lírai és ábrándos stílusban készült, nagy közönségsiker semmiképpen nem lehet belőle, tehát nem lesz a hétköznapi ember filmje. Mindazonáltal elvitathatatlan, hogy sokaknak jelenthet sokat, hiszen többszörösen hátrányos helyzetű ember életéről szól, pozitív végszóval. Értékelendő film, valami ilyesmit akarok kinyögni. Pártatlan, nem ítélkezik és mély érzelmekről beszél hatásvadászat nélkül, szóval mindenképpen üdvözlendő a létrejötte és hogy ilyen nagy sajtóvisszhangot kap.
Gondolkodva: Istenem, de nehéz körbeírni a tényt, hogy a hype után valamelyest csalódtam, de közben mégis tökre érzem mit akartak vele, alapjaiban teljesen rendben valónak gondolom és szurkolok neki meg minden, csak lelkesedni nem tudok érte.
Ja, mégse volt olyan nehéz. 7/10
+ Naomi Harris annyira jó, hogy néha valósággal megijedtem tőle. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet egy ilyen anya mellett felnőni.
– A történet maga jó, az epizodikus szerkezet viszont megtöri a lendületet és hosszítja, lassítja a filmet.
– A kézikamera használata már a legelső jelenetnél zavaró, az úszásos jelenetnél a hullámok közt csapkolódó nézet totálisan rossz megközelítés, de a film későbbi szakaszaiból is kilógnak a kézikamerával felvett shotok. Amúgy se nagy szám a fényképezés, de hogy inkonzisztens, az engem zavart.
– Ahogy az egyik fő ihletforrás, Wong Kar-Wai filmjeivel, ezzel is nagy bajban vagyok, mikor a sok hosszan kitartott csendet kell értelmeznem. Ebben a légies stílusban valahogy nem érzem. Egy Refn filmmel, egy román újhullámossal vagy egy Dardenne testvérek produkcióval semmi gondom nincs, ezt viszont inkább értékelni tudom, mint élvezni.
Barry Jenkins (2016)
Külön nem lehet választani, úgyhogy kénytelen vagyok azzal a tudattal nézni, hogy ez az a fontos film, ami a homoszexualitásról és a fekete közösségről szól. Azt megértem és egyetértek vele, hogy fontos film lehet belőle, hiszen olyan zavaros korban született meg, amikor minden médiumon meg kell ragadni a helyes irányba terelő produktumokat. Abból a szempontból is helyeslendő, hogy karakterközpontú és emellett hiteles, átélhető történetet mesél. Ha viszont azt nézzük, hogy milyen lírai és ábrándos stílusban készült, nagy közönségsiker semmiképpen nem lehet belőle, tehát nem lesz a hétköznapi ember filmje. Mindazonáltal elvitathatatlan, hogy sokaknak jelenthet sokat, hiszen többszörösen hátrányos helyzetű ember életéről szól, pozitív végszóval. Értékelendő film, valami ilyesmit akarok kinyögni. Pártatlan, nem ítélkezik és mély érzelmekről beszél hatásvadászat nélkül, szóval mindenképpen üdvözlendő a létrejötte és hogy ilyen nagy sajtóvisszhangot kap.
Gondolkodva: Istenem, de nehéz körbeírni a tényt, hogy a hype után valamelyest csalódtam, de közben mégis tökre érzem mit akartak vele, alapjaiban teljesen rendben valónak gondolom és szurkolok neki meg minden, csak lelkesedni nem tudok érte.
Ja, mégse volt olyan nehéz. 7/10
+ Naomi Harris annyira jó, hogy néha valósággal megijedtem tőle. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet egy ilyen anya mellett felnőni.
– A történet maga jó, az epizodikus szerkezet viszont megtöri a lendületet és hosszítja, lassítja a filmet.
– A kézikamera használata már a legelső jelenetnél zavaró, az úszásos jelenetnél a hullámok közt csapkolódó nézet totálisan rossz megközelítés, de a film későbbi szakaszaiból is kilógnak a kézikamerával felvett shotok. Amúgy se nagy szám a fényképezés, de hogy inkonzisztens, az engem zavart.
– Ahogy az egyik fő ihletforrás, Wong Kar-Wai filmjeivel, ezzel is nagy bajban vagyok, mikor a sok hosszan kitartott csendet kell értelmeznem. Ebben a légies stílusban valahogy nem érzem. Egy Refn filmmel, egy román újhullámossal vagy egy Dardenne testvérek produkcióval semmi gondom nincs, ezt viszont inkább értékelni tudom, mint élvezni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése