Hacksaw Ridge
A fegyvertelen katona
Mel Gibson (2016)
– Már megint úgy indul egy - egyébként lineáris vezetésű - film, hogy belenézünk az általa elmesélt történet közepébe. Egy háborús filmről lévén szó, ez a bénaság többszörösen is értelmetlennek nyilvánítható. (Mert mi történik egy háborús filmben? Na ugye.) Remek kezdés. Ötletes.
– Minden rémesen egyszerű és rémesen nyilvánvaló. A lány bjútiful, a fiú ezt bevallja neki, így nyilván örökké egymáséi lesznek, jóban rosszban. Jól megragadták a lényeget azzal, hogy a lány gyönyörű. Remek írás. Ötletes.
– Narancs + kék on peak level. Ez már tényleg bántóan meseszerű kép.
– Minden mellékszereplőnek egyetlen tulajdonsága van. Meg se próbáltak foglalkozni velük.
+ A tárgyalóteremben játszódó jelentek jól működnek.
– Pátosz és giccs ameddig a szem ellát.
– Csak a lényegre koncentrálnak, csak legszükségesebb, csak a lecsupaszított, számunkra fontosnak tartott eseményeket láthatjuk.
+ Féltem, hogy a háború egyszerű romboláspornó lesz, de szerencsére eléggé eltúlzottak erről a vélemények. Simán a film legjobb része a közepe. Onnantól, hogy megérkeznek a háborúba, egészen addig, hogy elkezdi begyűjteni a sérülteket.
– A végére, mikor visszamennek meghódítani a hegyet, már túl régóta tart a vérontás, hogy hatni tudjon. Tétje sincsen, mivel tudni lehet, hogy győzni fognak (csak lassításból és zenéből áll). Értelmetlen módon felvonultatja az addig egyáltalán nem szereplő japán vezetést is (amint öngyilkosságot követnek el), szóval az egész csak egy feleslegesen lefutandó kör. Remek lezárás. Ötletes.
Megfelelő hangulatban, az említettek ellenére is, szórakoztató lehet. Nekem elég jól esett. Linearitása miatt gördülékeny, az egyszerűsége pedig simogat(hat)ja a lelket. A bűnös élvezet szintjén. Díjra jelölni nevetséges, komolyan értékelni nem is igazán tudnám. 6/10
Mel Gibson (2016)
– Már megint úgy indul egy - egyébként lineáris vezetésű - film, hogy belenézünk az általa elmesélt történet közepébe. Egy háborús filmről lévén szó, ez a bénaság többszörösen is értelmetlennek nyilvánítható. (Mert mi történik egy háborús filmben? Na ugye.) Remek kezdés. Ötletes.
– Minden rémesen egyszerű és rémesen nyilvánvaló. A lány bjútiful, a fiú ezt bevallja neki, így nyilván örökké egymáséi lesznek, jóban rosszban. Jól megragadták a lényeget azzal, hogy a lány gyönyörű. Remek írás. Ötletes.
– Narancs + kék on peak level. Ez már tényleg bántóan meseszerű kép.
– Minden mellékszereplőnek egyetlen tulajdonsága van. Meg se próbáltak foglalkozni velük.
+ A tárgyalóteremben játszódó jelentek jól működnek.
– Pátosz és giccs ameddig a szem ellát.
– Csak a lényegre koncentrálnak, csak legszükségesebb, csak a lecsupaszított, számunkra fontosnak tartott eseményeket láthatjuk.
+ Féltem, hogy a háború egyszerű romboláspornó lesz, de szerencsére eléggé eltúlzottak erről a vélemények. Simán a film legjobb része a közepe. Onnantól, hogy megérkeznek a háborúba, egészen addig, hogy elkezdi begyűjteni a sérülteket.
– A végére, mikor visszamennek meghódítani a hegyet, már túl régóta tart a vérontás, hogy hatni tudjon. Tétje sincsen, mivel tudni lehet, hogy győzni fognak (csak lassításból és zenéből áll). Értelmetlen módon felvonultatja az addig egyáltalán nem szereplő japán vezetést is (amint öngyilkosságot követnek el), szóval az egész csak egy feleslegesen lefutandó kör. Remek lezárás. Ötletes.
Megfelelő hangulatban, az említettek ellenére is, szórakoztató lehet. Nekem elég jól esett. Linearitása miatt gördülékeny, az egyszerűsége pedig simogat(hat)ja a lelket. A bűnös élvezet szintjén. Díjra jelölni nevetséges, komolyan értékelni nem is igazán tudnám. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése