2017. február 2.

Hurok

Madarász Isti (2016)

Madarász Isti nyíltan vállalja, hogy filmőrült és nem a klasszikus lila ködös, filmfesztivál-fetisiszta módon, hanem a blockbustereket istenítő, új keletű, fiatalos, bloggerek által képviselt módon. A filmje minden ízében egy alázatos, műfaji darab. Ennek megfelelően, skatulyába zárva, erősen korlátozott lehetőségek közé szorul. Lehet, hogy csak mi érezzük ezt ki belőle, de mivel a magyar filmgyártásból ezek a műfaji filmek idáig teljes mértékben hiányoztak, árgus szemekkel vagyunk kénytelen vizslatni.


Száraz Dénes borzalmas színész, de nem csak ő gátolja a beleélést, hanem a párbeszédek esetlensége is. A történet előrehaladtával egyre inkább cselekményközpontú lesz, ezért később azért jelentősen javul az élmény. A kiérezhető megfelelési kényszer, a kizárólag újrahasznosított elemekből való építkezés, a filmes robot jellegű karakterek való életbe történő áthelyezésének lehetetlensége miatt sajnos képtelenség jónak tekintetni. Átélés nélkül, a személyesség legcsekélyebb jelenléte nélkül a történet hiába csavarodik jól, képtelenség örülni, szorítani a főszereplőnek, de ráadásul az izgalom faktor és feszültségkeltés is teljesen eredménytelen. Csak úgy megnézi az ember és legyint, hogy OK. Ha jobban belegondolok, ez így elég borzalmasan hangzik, de képtelenség haragudni rá, mert szimpatikus próbálkozás.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése