The Loved Ones
Sean Byrne (2009)
A Rotten Tomatoes féle - egyébként elég hasznos - horrorfilmes listáról kerültem ehhez a filmhez, ahol a kritikusok által legjobbra értékelt zsánerdarabokat gyűjtötték össze. 98%-os, minősítetten ajánlott bűnös élvezet, tömény borzongás, rövid játékidő. Mi más kellene még egy magamfajta filmkedvelőnek, egy rettenetes hétfő estére?
A rövid recenzióimat kénytelen-kelletlen úgy írom meg, az osztályzatokat pedig úgy határozom meg, hogy abban fontos szerepet kap a tényező, hogy helyeslem e a film létrejöttét. Hogy van e célja és értelme annak, hogy emberek sokasága meg tudja nézni. Jobb lesz e tőle a világ? Ad e értéket a filmtörténelemhez? Azért kérdőjelezem meg magam mindig, mert próbálok a lehető legalkalmazkodóbb és legsokoldalúbb befogadó lenni. Megpróbálok mindenkit megérteni, megpróbálok minden lehetséges szempontot számításba venni a mű élvezetéhez. Volt például a nemrég látott Shampoo. Nehéz hova tenni, mert korspecifikus és sajátosan tálalt. Elsőre túl tömény a sok információ ahhoz, hogy egyértelmű vélemény tudjak nyilvánítani róla.
Meg kell jegyeznem még azt is, hogy csodálatos dolognak tartom, hogy a mai világban, ha nagyon akarja az ember, lehetősége van bármit filmre vinni. Akár egy ilyen vad, visszataszító erőszakpornót is. És akkor álljunk is meg itt, nem kerülgetem tovább. Akárhogy próbálom, ennek a filmnek az ég adta világon semmi értelmét nem látom. Céltalanul beteges, rájátszottan túlzó az erőszak-fétise. Nincs kétség, hogy elképesztő mód beteg és borzalmas dolgokra lehet képes az ember, de ilyen, mint ez a család ebben a filmben, egyszerűen nincsen. Ez csak egy nagyot mondani akaró fantázia, ami teljes mértékben nélkülözi a realitás talaját jelentő pszichológiai oldalt. Teljesen hiányzik a miért. Adja magát a lácfűrészessel való összehasonlítás. Ott a tébolyultság úgy lett ábrázolva, hogy nem igazán merült fel kérdés a hitelességét illetően. Itt meg pl. játékos viccességgel akarják meglékelni a kínzott fél agyát, ami teljesen idegen és értelmezhetetlen. Felütötte a fejét anno ez a brutalitásra alapozó horror-alfaj, amiben sorra másolták egymást a készítők, hogy ilyen természetesnek tűnő játékossággal ábrázolják a beteg elméket. Akkor se értettem, most sem értem.
Hiába van rendben filmtechnikailag, hiába hoztak ki kis pénzből normál költségvetésű látványt, hiába használják kifejezetten ügyesen a zenei betéteket, folyamatosan az a gondolat fickándozik a buksimban, hogy talán jobb hely lenne a világ, ha ez a film nem készült volna el. 3/10
– A másik pár (randizós, kocsiban szexelős) szerepeltetésének semmi értelme. Csak az időt töltik ki.
A Rotten Tomatoes féle - egyébként elég hasznos - horrorfilmes listáról kerültem ehhez a filmhez, ahol a kritikusok által legjobbra értékelt zsánerdarabokat gyűjtötték össze. 98%-os, minősítetten ajánlott bűnös élvezet, tömény borzongás, rövid játékidő. Mi más kellene még egy magamfajta filmkedvelőnek, egy rettenetes hétfő estére?
A rövid recenzióimat kénytelen-kelletlen úgy írom meg, az osztályzatokat pedig úgy határozom meg, hogy abban fontos szerepet kap a tényező, hogy helyeslem e a film létrejöttét. Hogy van e célja és értelme annak, hogy emberek sokasága meg tudja nézni. Jobb lesz e tőle a világ? Ad e értéket a filmtörténelemhez? Azért kérdőjelezem meg magam mindig, mert próbálok a lehető legalkalmazkodóbb és legsokoldalúbb befogadó lenni. Megpróbálok mindenkit megérteni, megpróbálok minden lehetséges szempontot számításba venni a mű élvezetéhez. Volt például a nemrég látott Shampoo. Nehéz hova tenni, mert korspecifikus és sajátosan tálalt. Elsőre túl tömény a sok információ ahhoz, hogy egyértelmű vélemény tudjak nyilvánítani róla.
Meg kell jegyeznem még azt is, hogy csodálatos dolognak tartom, hogy a mai világban, ha nagyon akarja az ember, lehetősége van bármit filmre vinni. Akár egy ilyen vad, visszataszító erőszakpornót is. És akkor álljunk is meg itt, nem kerülgetem tovább. Akárhogy próbálom, ennek a filmnek az ég adta világon semmi értelmét nem látom. Céltalanul beteges, rájátszottan túlzó az erőszak-fétise. Nincs kétség, hogy elképesztő mód beteg és borzalmas dolgokra lehet képes az ember, de ilyen, mint ez a család ebben a filmben, egyszerűen nincsen. Ez csak egy nagyot mondani akaró fantázia, ami teljes mértékben nélkülözi a realitás talaját jelentő pszichológiai oldalt. Teljesen hiányzik a miért. Adja magát a lácfűrészessel való összehasonlítás. Ott a tébolyultság úgy lett ábrázolva, hogy nem igazán merült fel kérdés a hitelességét illetően. Itt meg pl. játékos viccességgel akarják meglékelni a kínzott fél agyát, ami teljesen idegen és értelmezhetetlen. Felütötte a fejét anno ez a brutalitásra alapozó horror-alfaj, amiben sorra másolták egymást a készítők, hogy ilyen természetesnek tűnő játékossággal ábrázolják a beteg elméket. Akkor se értettem, most sem értem.
Hiába van rendben filmtechnikailag, hiába hoztak ki kis pénzből normál költségvetésű látványt, hiába használják kifejezetten ügyesen a zenei betéteket, folyamatosan az a gondolat fickándozik a buksimban, hogy talán jobb hely lenne a világ, ha ez a film nem készült volna el. 3/10
– A másik pár (randizós, kocsiban szexelős) szerepeltetésének semmi értelme. Csak az időt töltik ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése