The BFG

A barátságos óriás
Steven Spielberg (2016)

Valami családbarát filmre volt szükség, így mertem csak nekiállni, mivel Spielberggel ugye nem ápolok valami jó viszonyt. Aztán végül egyedül néztem végig. Csak tudnám, hogy minek.


Ha a barátságról csupán ilyen üresen kongó, nagynak látszani akaró képekkel és pár odavetett pátoszos szóval lehetne beszélni, egy nagyon szegény világban élnénk. Szerencsére mások képesek ennél összetettebben, hitelesebben és átélhetőbben mesélni, amiben távolabbról vizsgálva is van értelme a cselekménynek, nem csak azért futkároznak, hogy a kalandok megtörténhessenek. (Az eredeti művet nem ismerem.) El lehet nézegetni a - minimum 3/4 részt - CGI képeket, elképesztő munka van bennük. Ízlés kérdése, de számomra bántóan kiegyensúlyozott és túlrészletezett ez a látvány, a nagyobb gond viszont az, hogy a jeleneteket is csupán a képek irányítják. Minden poén és történetfoszlány egyedül audiovizuális elemként működik. Lecsupaszítva, alig pár percbe össze lehetne sűríteni a történetet, a maradék pedig játék az óriás beszédével (uncsi), gegek, csetlés-botlás, ugrabugrálás, fingás és ehhez hasonló dolgok. Azt még csak megértem, hogy a pórnép mit eszik Spielbergen (tudatában vagyok, hogy nem számít anyagi sikernek), de hogy egy ilyen vackot a kritikusok, csupán a neve miatt, miért kerekítenek felfele, azt kurvára nem bírom elfogadni.   4/10

Megjegyzések