2017. február 3.

...E tu vivrai nel terrore! L'aldilà

A Pokol hét kapuja (The Beyond)
Lucio Fulci (1981)

A híres Lucio Fulci eddig nekem teljesen kimaradt, úgyhogy ideje volt pótolni ezt a szégyenteljes hiányosságot. Mondjuk az egyik leghíresebb alkotásával. Átpörgetve a filmográfiáját, csinált ő mindenféle filmet, de leginkább rengeteget. Ez sose jó jel, ha a minőség irányába érdeklődünk, ám markáns, egyedi stílusjegyek mindig lehetnek annyira vonzóak, hogy érdemes legyen tovább vizsgálódni.



És itt bizony vannak ilyen stílusjegyek. Fulci nem kertel semmivel, egyből jönnek a savak, a vér meg a bomló test látványa. Telibe és hosszan. Meglepően intenzív hatást ér el. Játékosnak ható, mozgalmas zene helyezi az egész élményt egy könnyebb vágányra. Teljesen más megvilágításba kerül ezáltal, mivel érezteti, hogy csupán szórakoztatásnak készül. A mai komolykodó horrorokból az ilyesmi teljes mértékben hiányzik, ezért kénytelen az ember véresen komolyan venni őket és így nyilván apróságokon is el tudnak csúszni. Arról nem is beszélve, hogy nem csak apró hibái vannak ezeknek. Ennek a filmnek is rengeteg hibája van, mégis jó élményként tudok visszatekinteni rá.

– Béna kiejtéssel előadott béna párbeszédekkel vezeti fel az alapszituációt.
–  Az elején egész érdekes a vágás. Egy csomószor képbe kerül a 36-os szám, de nekem úgy tűnt mintha a szobában belülről is lenne ajtószám. Furcsa. Nem néztem újra hogy tényleg így van e, de az érzet már elég.
– Az elütő színű kontaktlencse, ami alól még a szem sötétje is kikandikál, hát lehet, hogy anno a vacak mozikban nem is volt látható, de így 1080p-ben felújítva az én szememet eléggé zavarja.
– Két nagyon sötétbarna hajú embernek mennyi esélye van full vörös hajú, szeplős lányt nemzeni?
– "do not entry" felirat WTF? :D
– A topogó zombik semmiféle veszélyérzetet nem keltenek, valamint elég ostobaságnak tűnik nem fejbe lőni őket, ha mindig csak akkor szűnnek meg létezni. Hogy nem láthatja ezt valaki? Annyira bosszantóak az ilyen dolgok.


Magam sem értem miért, de valahogyan mindezek ellenére is jól működik a film. A mai szemmel teljesen szokatlan ritmusú vágás, a nagy revelációktól mentes, rém egyszerű, szinte öncélúan látványközpontú történet van olyan egzotikus kombináció, hogy bár elidegenítve ugyan, az azonosulás legcsekélyebb lehetősége nélkül, mégis ámulva-bámulva tudjam nézni. Valahol közben el is vesztem egy kicsit és álomszerűen lebegve haladtam együtt főszereplőinkkel a lenyűgözően ábrázolt, sötét végkifejletig. Remek élmény a mai egyen-horrorok világához képest. Filmtechnikailag jobb nem fejtegetni, de érdekességnek kifejezetten élvezetes.    6/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése